1. |
Hol voltál?
03:38
|
|||
Hol voltál?
Kitéptelek magamból
Beszakadtam én is
Kimásztam az álomból
Kitaláltam mégis
Tócsába gyűlik a fásult harag
Most nem nevet rám
Belesajdul egy utolsó az akarat
Eső szagú lesz a világ
Bárhogy is, lassan ébredek
Vártam, de meguntam hamar
Nem védelek, nem kérdezem
Elhiszem, nem jön több vihar
Eddig hol voltál?
Eddig nem szóltál
Viszket, feszít, összegyűr
A végén kifolyt boldogság
|
||||
2. |
Amiben hiszek...
04:07
|
|||
Amiben hiszek…
Amiben én hiszek, nincs köze valláshoz
Nincs köze emberhez és nincs köze vágyakhoz
És ahhoz sincs köze, ahová tart a világ
Nem tudom elhinni, hogy oda az igazság
Mindenki változik, de én még itt vagyok
Attól, hogy mást hallasz, neked még lehet jobb
Nem az érzelmekről szól az én rossz hitem
Hidd el vagy ráfázol: nem tart örökké semmi sem
S hogy mi jön átaludt, rossz életünk után
Az csak rajtad múlik – én így hiszem -, ne nézz bután
Amit leromboltunk, nem építheted fel
De jobb lesz hozzálátni, az idő fogy, hát te kezdd el!
Olvass könyveket – láss a sorok között
Ésszel költekezz – ne etesd az ördögöt
Dobd ki a tévéd – ne öldöss szörnyeket
Tiszteld az ősöket – ne add el a lelkedet!
|
||||
3. |
Sapiens
04:00
|
|||
Sapiens
Még hogy Isten?!
Kivágtad azt a fát
Amin pont ő ült
(Mert) jobbat nem talált
Érted már? Elvesztél
Indulnál? Elkéstél
A pusztításhoz értesz nagyon
Még hogy Isten?!
Mennyi a haladék?
Kié a dicsőség
Ha övé a maradék?
Érted már? Elvesztél
Indulnál? Elkéstél
A pusztításhoz értesz nagyon
Nyomkodod, kihúzod
Rugdosod a gépet
Azt hiszed, reméled
Szeret téged
Nyomkodod, kihúzod
Rugdosod a gépet
Építs még!
|
||||
4. |
Végül helyreáll
04:17
|
|||
Végül helyreáll
Bíznék benned, ha szólnál
Hinnék benned, ha volnál
Gyenge még az angyal szárnya
Nem tudja, hogy használja
Ha rákényszerül
Engedd hát el a sorsunk
Kapcsolj már el rólunk
Megszülted ezt a világot
Nem számít, miért sajnálod
Már megtörtént
Engedj minket lépni
Úgyis késő félni
Hűtlen báb lett az ember
Meg se próbáld még egyszer
Úgysem nyernél
Végül helyreáll
Végre változik
Minden összeáll
Minden szétesik
Mert ott vagy minden szóban
Minden sajgó pofonban
A jóságod fáj
|
||||
5. |
Narkolepszia
03:48
|
|||
Narkolepszia
És csak kopik a test
És vele szakad a lélek
És törik a szív
Az idő ma sem áll meg
Ki vagyok én?
Nem érdekli, ha zavar
Nem tudom, hova sodor
Mikor és mit akar
Semmi nem az enyém
De nem ez a baj
Nem értem, miről ugat
A fejemben a zaj
Nem kérdi, ki vagyok én
De így is engem okol
Eljön, hogy nagyokat tépjen
Az álmaimból
Az ébrenlét
Nem nekem való
Ébren még
Ha léteztem
Egyszer sem volt jó
|
||||
6. |
Majdnem
03:56
|
|||
Majdnem
Más se’ köszön, mindenki fázik
Kiáll vagy bejön, úgyis megázik
Mehetnénk, bár van idő
Kapaszkodnék, ha lenne jövő
Nem fog a hely, egy mosoly kevés
Ha nem múlik el a remegés
Ez az a pont; ha most nem, sosem
Tudhatnám, ha volna eszem
Éppen most intéztem el
Csak rajtam röhögjön a hold
Éppen most rontottam el
Mindegy, talán itt se’ volt
|
||||
7. |
Egyszer
04:04
|
|||
Egyszer
Nem mondtam a szemedbe soha
De bánom, hogy ennyire ostoba
Kicsinyes haraggal kapaszkodom
Százszor elüvöltött hibáiba
Tökéletlen tiszta lényednek
Mi csak kis része az egésznek
Mihez nem volt soha türelmem
Ezért talán én sem érdemlem
Többé senkiét.
Ez kellett, hogy megértsem, milyen
Nagy kincs van az ember kezében
Mikor arra kell csak vigyáznia
A másiknak ne kelljen hibáznia
Tökéletes tiszta lényének
Már csak szeretni érje meg
Tudom már, milyennek kell lennem
Így talán én is megérdemlem
Egyszer valakiét.
|
||||
8. |
Szédülés
04:21
|
|||
Szédülés
Esélytelen, hogy visszatérjen
Reménytelen, hogy többet érjen
De talán áll a sorban előtte még
Szerencsés áldozat épp elég
Mégsem felejt – ki tudja, miért
Fiókba rejt – újabb szemét
Reményt karcol beléd, mindent megtesz érte
Ilyen maradj és örülj, hidd azt, hogy megérte
Mert benne vagy még minden örömében
Ott szomjazol a szív börtönében
Régi seb már, nem kár érte
Az, ami jó
(Mindig erre vársz)
Végül is tévedés
(Most is sorban állsz)
Kopik a szó
(Mindent eltakar)
Marad a szédülés
(Még többet akar)
|
||||
9. |
Sehogy se' jó
03:49
|
|||
Sehogy se’ jó
Az őszinteség rémálom
A hallgatás viszont lehet igaz
Kicsit kell már csak várnod
Hogy rájöhess, mennyire is az
Halványuló fényedet
Égő szemem kutatja
De arcul csap a gyűlölet
Mi a valóságot mutatja
Építs körém nagy falat
Hogy én ússzam meg csak élve
Vidd az összes hangomat
Hogy egyenlők legyünk végre
Építs rohadt nagy falat
Így átvészelheted élve
Tartsd meg minden titkodat
Vagy ásd el magad jó mélyre
Mert ez így sehogy se’ lesz jó
Bizony volt, hogy reméltem
Hogy nem lesz közünk
Egymáshoz sosem
Őszülj meg!
|
||||
10. |
Lélekben Eldúdolt Altató
03:39
|
|||
Lélekben Eldúdolt Altató
Van, aki mindig figyel
Van, aki jókor jön el
Van, aki nem téveszt el
Hogy ne tévedj el
Az idő kopott vászon
Néhány gyors ecsetvonás
Minden élet álom
Éledj hát, álmodja más
Altatlak, ringatlak
Kérdezlek, hallgatlak
Érezlek, dúdollak
De már csak lélekben
Fordulj mindig a fény felé
Érezz, bízz, létezz, remélj
Borulj a szélre, ragyogjon szirmod
Még nem száll alkony rád, ne félj
Én majd kérem a napot, hogy öleljen
Kérem az esőt, ma ne essen
Mindig szeretni, sohase’ bántani
Csak ez az út… az egyetlen
Van, aki mindig figyel
Van, aki nem téveszt el
Van, aki odafentről is alámerül
Hogy felhozzon, ha kell
|
KabinLáz Hajdú-Bihar, Hungary
Riff-központú modern rock/metal "grunge-énekkel" Püspökladányból.
Streaming and Download help
If you like KabinLáz, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp